ADRENALIN-JUNKIE
A bombák földjén
Kathryn Bigelow A bombák földjén című alkotása bombasztikus mozi az amerikai hadsereg 2003 óta tartó iraki megszállásáról. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
Teljes elragadtatás az egyik oldalon, fanyalgó értetlenkedés a másikon. Kathryn Bigelow A bombák földjén című moziját könnyen félre lehet olvasni, öncélú akciófilmként értelmezni, melyből lényegében kimaradt a történet, jóllehet a rendező maga adja meg a film legelején a kódot egy képfelirattal a művéhez: „A háború drog.” Az idézet Chris Hedgestől, a New York Times közel-keleti tudósítójától származik, és A bombák földjénpofátlan metaforájaként szolgál: nincs itt semmiféle pátosz, hazafiság, pacifizmus, a gyengék és az elesettek vagy az igazság védelme, csak függőség az adrenalintól, a veszélyes helyzetektől. A háború: extrém sport. A film sokak által kárhoztatott, bár sokkal inkább frappáns szerkezete is erre a tartalomra rímel: hat plusz egy epizódot látunk, hat plusz egy bevetést (belövést) az eufóriától a leépülésig, azokat a stációkat, melyeken minden függő keresztülmegy.
 Jelenetképek a filmből |
Nézőként már az első pillanattól az események sűrűjében vagyunk: a katonák egymást fedezik, a kézikamerás felvételek zaklatottan ugrálnak ide-oda, a tűzszakértő (Guy Pearce) épp egy bombát próbál hatástalanítani Irakban, a helyiek nem éppen barátságos tekintetének kereszttüzében. A film azonban még el sem kezdődik, és a tűzszakértő máris halott – a történet lényegében ettől a fordulóponttól indul: az összeszokott amerikai alakulat, vagyis az iraki „békefenntartók” új tűzszerészt kapnak William James őrnagy (Jeremy Renner) személyében.
Főhősünk nem is akárki, bár elsőre olyannak tűnik, mint bármelyik katona: keménykötésű, határozott fellépésű, majd szétveti a tesztoszteron. Az első bevetésén viszont nyilvánvalóvá válik – főként a csapatban gondolkodó és őt fedező alakulatvezető, Sanborn (Anthony Mackie) számára –, hogy a férfi igazi individualista, mi több, vakmerő – olyasvalaki, aki számon tartja a teljesítményét, tisztában van a képességeivel, és nagyon is élvezi, amit csinál. Ráadásul az a nyolcszázhetvenhárom bomba, melyet hatástalanított már, csak még tovább növelte az önbizalmát és a sebezhetetlenségébe vetett hitét.
James függőségének, egy adrenalin-junkie-nak a története tehát A bombák földjén, olyan alkotás, mely nem csupán azzal hoz újdonságot a háborús dráma műfajába, hogy nem propagandafilmként működik, hanem azzal is, hogy megfordítja az otthon és a front hagyományos viszonyát. Az őrnagy mentehetetlenül függő, számára a Közel-Kelet, a sivatag a haza; ha eltávozáson van, Amerikában, esetlenül és bizonytalanul mozog, tanácstalanul álldogál a szupermarketben, akkor érzi igazán, hogy él, ha karnyújtásnyira van tőle a halál. A függőségnek azonban ára van: a kezdeti feldobottságtól, az önimádattól, a „rock’n’roll életérzéstől”, annak illúziójától, hogy ő az, aki a helyzetet uralja, hat bevetés során átjut az árnyoldalra is, megtapasztalja, hogy milyen, amikor az anyag győzedelmeskedik felette. Nem minden munka tiszta és legyezgeti a hiúságát, eljön az a pont is, amikor egy halott gyerek testében kell turkálnia, hogy megtalálja a kanócot, vagy amikor egy öngyilkos merénylőhöz kiszállva kell beismernie, hogy esélye sincs győzelemre.
 A képek forrása: PORT.hu |
Kathryn Bigelow remek szereplőgárdát hozott össze bombasztikus mozijához. A James őrnagyot alakító Jeremy Rennert kiválóan ellenpontozza a felelősségteles, érzékeny Sanborn figurája (Anthony Mackie). Kettőjük kutya-macska viszonya külön feszültségforrása a műnek, mely akciómoziként is könnyedén megállja a helyét: rendezőnk lényégében a filmjével demonstrálja, hogy milyen a hitchcock-i értelemben vett és professzionálisan kivitelezett suspense. Az őrnagy – a nézőhöz hasonlóan – sosem veheti biztosra, hogy felrobban-e a bomba, hogy az alakulatot bámuló helyiek között nincs-e valakinél egy távirányító. Ugyanígy a bombaszakértőt fedező Sanborn és csapata is állandóan résen van: mialatt arra vár, hogy sikerrel jár-e a bombaszakértő, megállás nélkül a környéket pásztázza a lehetséges veszélyforrások után kutatva.
Az iraki háború, vagy más néven a „második öbölháború” 2003 óta tart, és a 2009-es adatok alapján eddig száztízezer iraki és valamivel több, mint négyezer amerikai katona életét követelte. Hogy A bombák földjén szemtelen, gyomorforgató, ugyanakkor elgondolkodtató metaforája képes-e meghatni az Akadémiát, vagy Bigelow ex-férje, James Cameron nagy kékségbe burkolt, gyermeteg Irak-allúziója, az Avatar lesz-e az Oscar-versenyben a nyerő, hamarosan kiderül. Mindkét filmet látva én mindenképpen a női vonalra szavaznék.
Szerző: Hungler Tímea
Utolsó kommentek