Egy ígéretes fiú és szintén továbbjutó anyja, egy rutinos előadó, akinél a túlzott magabiztosság nagyképűségbe csapott át, egy vietnami legényke, egy középszerű rocker és négy engedékeny, néha túl gyorsan döntő mester - lement a Voice második adása.
A Voice első, ígéretes adása utáni folytatásban Berkes Gabriella fia, Olivér nyitott, nem kellett sokáig izzadnia, Caramel pár másodperc után fordult is, megtalálta lelki R&B-testvérét, és a srác is tudta, kivel lehet majd jól rezegtetni a sötét, őszi délutánokon. Édesanyja jött a sorban, aki igazán nem mondható fiatal tehetségnek, de volt mersze megmérettetni magát a fiatalabbakkal, tovább is ment. Egy Kiss-dallal érkezetett rocker követte, aki Malek Andreát választotta, majd egy Gyurki Beatrix nevű lány dalolt, érte majdhogynem összevesztek a mesterek.
Ekkor már a műsor harmadánál jártunk, és azzal, hogy a zsűri többször már az első sor után elismerően bólogatott és megfordult, pont az a feszültség hiányzott, ami az első adásban megvolt. A mesterek úgy csaptak le a jövevényekre, mintha attól tartottak volna, hogy a szerkesztők a végére csak a gyengébbeket tolják be, így néha egy közepesen jó, de semmiképp nem kiemelkedő előadás első három másodperce is elég volt a gombnyomáshoz: onnan meg már nem a továbbjutás volt a tét, legfeljebb az, kihez kerül a fellépő. A nézőnek nem jutott idő, nem tudott szurkolni egy esetleg rokonszenves karakternek. Caramel viszont egy finom úr volt az adás során, ha valaki irritálta, akkor egymást kioltó energiákról kezdett papolni, ahelyett, hogy a reménykedő fellépő arcába vágta volna, hogy rosszul van tőle, mert ellenszenves.
origo.hu
Utolsó kommentek